Hihetetlen, hogy már nem egészen 8 hét van csak hátra... Egyrészt még olyan távolinak tűnik a január vége, másrészt a december hamar el fog szaladni és máris a finisben leszünk...
Na de térjünk kicsit vissza az ominózus ultrahangra. Időpontkérés előtt felhívtam az orvosomat (mert ezt kérte legutóbb), hogy mikor menjek, mert azt mondta, hogy ő is bent szeretne lenni. Na én naivan (és Apa is, mert megkérdeztem tőle), azt hittem, hogy majd bejön a vizsgálatra. Erre mondta, hogy neeeem, csak szeretné látni a leletet. Na mindegy... megbeszéltük mikor megyek, mentem is. Szerencsére délután lévén nem voltak sokan és időpontom is volt, be is mentem akkor. Villő baba szerencsére jól van, az elmúlt 6 hétben nagyon nagyot nőtt! Már 2030 g-ra becsülte a gép a súlyát a mért adatok alapján (BPD 84 mm, HC 279 mm). Most ott tart, mint annak idején Bendegúz is. Viszont a méhlepény már II. fokban érett, amire azt mondta az orvosom, hogy elképzelhető, hogy inkább január 15 körül szülünk a vége helyett.... ami azért "vicces", mert annyi mindenre mondtam már, hogy majd januárban, ha otthon leszek, hogy lehet, hogy szinte semmire nem lesz időm... na mindegy, a lényeg, hogy babuci jól legyen, más nem számít. Ja, és el ne felejtsem, Villő baba ügyesen irányban fekszik, így elképzelhető, hogy tényleg természetes szülés lesz a vége :) Ami egy kicsit azért riaszt, lévén Bendikénél még csak be sem indult, nem is vajúdtam egy percet sem. De leginkább a kicsit féltem, az ő szempontjából a császár biztonságosabb lenne (szerintem). Már megbeszéltem kerianyuval, hogy ha beindulna a szülés, addig ott lesz velem, amíg apa ha nem ér Pestről. Ő jobban be van kúpolva, mint én :)
Imádom érezni egyébként, ahogy Villő baba mocorog a hasamban, ahogy dűti a popsiját vagy mozgatja a lábacskáit :) Éjszaka szerencsére alszik, még arra sem szokott reagálni, ha én esetleg forgolódok. Napjában többször szokott csuklani, ilyenkor úgy sajnálom szegénykét, de azt mondják, hogy ez nem igazán viseli meg őket.
Néha elfog a "fészekrakási" kényszer, már pakolnám össze a kórházi táskát, mosnám ki a ruhácskákat, de aztán lehiggadok és elmondom magamnak és Villőnek, hogy legalább még 5 hét van hátra, így még nem hajt a tatár :)
Apa szegény munka után próbálja kipofozni az új albérletet. A héten kifestette a Villő szobáját, összerakta a kiságyat, ezután jön Bendegúz szobája és egyéb "apróságok". Én szorgalmasan vaterázok, veszem meg, ami még hiányzik. Lassacskán ott is minden a helyére kerül majd :) A terv az, hogy két ünnep között ott fogunk lenni és belakjuk egy kicsit amúgy családosan.
Bendegúzom nagyon aranyos. Néha eszébe jut a kistestvére és beszél hozzá vagy csak úgy köszön neki. Legutóbb azt mondta neki, hogy apa biciklijén lesz egy ülés, amibe ülhet, ő ül a miénkbe és akkor mehetünk együtt. Majd megzabáltam! :) Persze továbbra sem erőltetjük a dolgot, nem nagyon szoktunk beszélni a kicsiről, nem szeretnénk, ha már most úgy érezné, hogy körülötte is forog a világ.
