Tudom, már régóta nem írtam, de ennek is megvolt az oka... Kezdem az elején...
07.12-re szólt a laborbeutalóm, amit a nőgyógyászaton kaptam. Ekkor már betöltöttem a 11. hetet, már megkaptam a kis könyvet is. A védőnőm olyan rendes volt, hogy amit tudott, már be is írt, így nem tartott sokáig a vizit nála. Beírta az első súlyt is (60,5 kg), amin meglátszott sajnos az első pár hétben érzett "nem tudok jóllakni" tünet, hiszen a punkció előtt 58 kg voltam.... Úgy látszik, sikerült felszednem egy kis súlyfölösleget, illetve még szerintem víz is volt a hasüregemben, mert a hasam még mindig nagyon nagy volt.
Szóval éhgyomorra kellett mennem, reggel anya eljött, hogy ne is kelljen vinnem Bendegúzt, azzal se fogyjon a kevés energiám. Na megyek ki az autóhoz, beülök, indítanék, de nem történik semmi.... Lemerült az aksi..., tegnap Bendike nem jól csukta be az ajtó (én meg nem vettem észre), na ez a nap is jól kezdődik. Így fogtam magam és gyalog mentem be a laborba. Persze "kilométeres" sor, belekerült legalább fél órába, míg sorra kerültem. Na a nap el is telt valahogyan, szerencsére az öcsém délutánra jött dolgozni és előtte elment hozzánk, hogy töltsön az aksin, így utánam hozta az autót. Péntek volt, így este mentünk apáért. Előtte elmentem mosdóba és volt egy kis pecsételésem!!!! :( Tudtam, hogy ez nem jó, így apát azzal fogadtam, hogy leteszi Bendikét aludni, elhozza anyát, hogy vigyázzon rá és mi pedig megyünk a klinikára. Ott persze pont akkor ment el a műtőbe az ügyeletes orvos, így egy órát várnunk kellett (persze még az sem volt biztos, hogy megvizsgál, mert a nővérke szerint, mivel nem vagyok körzetes, éppen el is küldhet). Nagyon aggódtam. szerencsére egy nagyon aranyos doktornő volt az ügyeletes, aki megvizsgált és kiderült, hogy kismanócska jól van, viszont a méhszáj fölött van egy haematóma... Azt mondta, hogy valószínűleg kevés volt az utrogestan, amit szedtem, így duplájára emelte. Na megnyugodtunk kissé, éjszaka ürült a vérömleny is, azt hittem ez után rendben lesz minden. A hétvégét pihenéssel töltöttem, hétfőn mentem dolgozni. Kedd éjszaka ismét véreztem, szerintem sok is volt, így szerda reggel halálra váltan rohantam a kórházba. Szerencsére az orvosom is pont bent volt már. Ott ültek a várandós kismamák és én egyfolytában azt szajkóztam magamban, hogy rendben van a kicsikém, rendben van a kicsikém, nagyon rossz érzés volt.... Végre behívtak, szerencsére a szonográfus hölgy pár másodperc után bekapcsolta a hangszórót és így hallottam a kicsikém szívhangját... majdnem elsírtam magam. Sajnos a haematóma kétszer akkora lett, így mondta, hogy várható is, hogy még vérezni fogok és bár beírja, hogy AFP eredménnyel kontroll, de biztosan lesz olyan, hogy megijedek és hamarabb fogok menni. Persze egyúttal megcsinálta a 12. heti genetikát is, így sajnos Peti megint nem láthatta manócskát (péntekre volt időpontunk). A méretei hajszálra megegyeztek Bendike mért adaival és ráadásul még ugyan azon a napon is voltam mind a kettőjükkel, ugyanolyan körülmények miatt (12+1, CRL: 64 mm, BPD: 19 mm - ez Bendegúznál 20 mm volt) Mivel a haematóma miatt nem látszott a méhlepény széle, így beírta, hogy mélyen fekvő. Na ez egyenes út volt a szigorú ágynyugalomhoz...
Szerencsés helyzetben vagyok, mert már 12 hetesen éreztem a kezemmel a kis prücsköt, hol itt volt egy dudor, hol ott, még apának is "megmutatta" :)
