Eljött ez a nap is. Furcsa érzésekkel mentem be az intézetbe. Egyrészt persze megint belém bújt a rossz érzés, hogy mi van, ha én készülök a búcsúajándékokkal, a picurkával meg baj van... de ezt azért igyekeztem elhessegetni. A lányok zömének (a recepciósok kivételével) készítettem egy neves bögrét, süthető gyurmából, szépen feldíszítve, szerintem nagyon jó lett. T. dokinak pedig elvittem azt az ajándékcsomagot, amit Peti Kínából hozott és luxus zöld tea volt benne. Persze most is nagyon izgultam, de szerencsére a picivel minden rendben, már 32 mm (én amúgy 37-et értettem UH közben), látszanak a kis lábacskái, karocskái (legalábbis doki bácsi látta, én már nem annyira...), de ettől még persze megcsináltam a kis szokások videómat róla :)
Megköszöntem mindent, odaadtam az ajit, mire a doki bácsi mondta, hogy szereti a zöld teát, de nem szokott inni, mert itthon nem lehet jó minőségűt kapni. Mondtam neki, hogy ezt nyugodtan ihatja, mert eredeti kínai, különleges körülmények között termesztett, szedett, szárított, csomagolt stb.
Aztán bementem Editkéhez az őrzőbe, tőle mindenképpen el szerettem volna búcsúzni, a sok infúzió miatt elég sok időt töltöttem ott. Nagyon örült, jól megölelgetett, minden jót kívánt és mikor átadtam a bögrét, még meg is hatódott, ismét megölelt és már mindketten majdnem sírtunk. Öröm volt látni, hogy mennyire tetszik neki és mennyire meghatottam ezzel a személyre szóló ajándékkal. :) Megkértem, hogy a többieknek adja át, nem szeretnék mindenkit megzavarni munka közben. A recepción hagytam egy bonbont és egy csomag kávét, de igazán nem hatotta meg a recepcióst, hogy rájuk is gondoltam...
Örömmel és megkönnyebbültem jöttem el arra gondolva, hogy még a következő 2-3 hetet vészeljük át és akkor talán már nem fogok bevérezni... Persze ez nem jelenti azt, hogy megszűnik az aggódás, de emiatt talán már nem kell. :)
Bendegúzom nagyon drága, 1 max. 2 alkalommal mondtam el neki, hogy nem tudom felemelni, mert pici baba van anya pocakjában és akkor neki fájna. Papi rászokott arra, ahogy Bendikénél is, hogy köszön a picurkának (Szia Meggymag, Tökmag!), mire Benkike mindig rávágja, hogy "Neeeem, Pocak!" Mikor egyszer megkérdeztem, hogy mi van anya pocakjában, mondta, hogy pici baba. Sőt, egyszer azt is megkérdeztem, hogy ki az a Meggymag, Tökmag, és erre is tudta a választ, összerakta a kis buksijában, hogy a pici baba! :) Tátott szájjal bámultam, hogy milyen okos az én Kicsikém! :)
