Hosszas tanakodás és tervezés után úgy döntöttünk a férjecskémmel, hogy ideje elkezdeni a próbálkozást a kistestvérhez. Mivel sajnos továbbra sem estem spontán teherbe (amit mondjuk az is nehezített, hogy egy éve a férjek gyöngye a megélhetésünk miatt Pesten vállalt munkát, így téve magát hétvégi férjjé és apává)., így ismét időpontot kértem a Kaáliba. Biztosra akartam menni, így legalább már 3 alkalommal próbálkoztam, mire elmondták, hogy konzultáció nem szükséges, menjek el 21. napi uh-ra. Szupi, ezzel is előrébb vagyunk.
Február elején megtörtént az ominózus uh. és egyeztettem T. dokival, hogy akkor következő ciklusban szeretnénk visszakapni a kis síelőinket. Megmutattam neki Bendegúz képét a mobilomon és jeleztem, hogy ha lehet még egy "ilyet" kérnék. Persze ment is a mosolygás.
Következő látogatásom a 8. cn-on volt, amikor is elkezdődött a bogyók és tapaszok ideje, melyek eredményeképpen néhány nap múlva ki lett tűzve az ébresztő és a beülti ideje, március 04. Hurrááááááá!!! Kérdezte T. doki, hogy akkor 2 embrikét ébresszenek, ugye? Erre közöltem, hogy nem, mi 4-re gondoltuk, mert az 50%-os ébredési arányt és a nagy számok törvényét figyelembe véve (mármint a 2-ből senki, 1-ből senki és 3-ból 1 Bendegúz) így nagyobb esélyünk van. Szerencsére támogatott, azt mondta, jó döntés, csak mások tartogatni szokták... miért tartogassam? Na mindegy.
Negyedikén 10-kor kellett telefonáljak, már nagyon izgatott voltam. De nem lettem okosabb, azt mondták, hogy még korán érdeklődtem, majd ők hívnak. Egy óra múlva csörgött is a telefonom, közölte É. biológus, hogy mindenki szép, lassan lehet indulni. Mennyit kérünk vissza? Mondtam, hogy 3-at, és bíztam abban, hogy lesz egy valaki, akit amúgy sem kaphatnék vissza. Gyorsan siettem ebédelni és mentem is be a kicsikéimért (végül úgy alakult, hogy senki nem tudott velem jönni, mert apa éppen úton volt Thaiföldre, a sógornőm dolgozott, a barátnőmnek pedig felülvizsgálatra kellett mennie, de nem is érdekelt igazán, egyedül is ment a dolog :))
Nagyon időben érkeztem, 5 percet, ha kellett várjak. É. biológus jelezte, hogy nagyon szépek, T. doki hozzátette, hogy ő sem tud mást mondani a méhnyálkámról, ráadásul aztán még az "óvszer" is elszakadt az uh. alatt, így T. doki szerint engem már senki nem ment meg attól, hogy sikerüljön :) Ámen. 3 babócát kaptam vissza, nem mondták én pedig túl gyáva voltam, hogy megkérdezzem, milyen volt a negyedik.....
Az egy órás pihenő nagyon lassan telt, ablak mellett feküdtem, túl sok volt a fény, idegesített kissé a zene is.... szóval alig vártam, hogy leteljen. Mikor bementem TZ-hez, kérdeztem tőle, hogy van-e lista az áprilisi TB-s loimbikokról, mert ha van, akkor írjon fel. Erre közölte, hogy ááááá, olyat nem teszünk, minden nagyon biztató. De ha mégis úgy alakul, megígéri, hogy mehetek.
Ezek után hazamentem és lefeküdtem pihenni. Furcsa volt egyedül otthon lenni.... hiányzott Bendike.... :(
Az este persze elég nehézkesen telt, mert Bendike fáradt volt, én meg ugye nem vehettem fel, ő nem értette, hogy most miért nem, ha eddig igen (úgy mentünk fürdés után a szobába eddig és fogat mosni is)... szóval sírással feküdtünk le, a szívem szakad meg érte. Persze a másnap reggel sem alakult jobban, mert eddig ölben vittem a kocsihoz, a bölcsinél is ölben vittem be, most pedig nem vettem fel.... Szörnyen éreztem magam, rossz anyának.... :(
Sógornőm felhívott este, kipanaszkodtam magam és annyira aranyos volt, megnyugtatott, hogy nem vagyok rossz anya, most a másik "gyermekkel" kell foglalkoznom. Mikor anyával beszéltem korábban, szinte sírtam.... :(
